Embedded Files
A Mititzky család Trencsén vármegye egyik legősibb, nagy tekintélyű nemesi nemzetsége. A család gyökerei Nemes-Mitic (korabeli oklevelekben Mitta vagy Mytha) településére vezethetők vissza, ahol már 1269-ben földbirtokosként említik őket. Tekintélyüket 1464-ben Hunyadi Mátyás király erősítette meg, amikor az ölvedi birtokot Mittai Prokopnak (Prokop de Mytha) adományozta. A királyi adománylevél kiemeli, hogy Prokop e jutalmat a Korona szolgálatában, „vére hullatásával” szerzett érdemeiért kapta, ezzel megalapozva a család katonai vitézségének évszázados hagyományát.
A 16. század elejére, különösen az 1520-as évek környékén, a család befolyása túlnőtt eredeti székhelyén. Prokop, Mátyás és György birtokügyletei és cseréi révén a gazdálkodás súlypontja új birtokokra helyeződött át, köztük Alsóklobusicra, Vaszkára és Szkala-újfalura. A század második felében a névhasználat is átalakult: a régi, latin „de Mitta” (mittai) formát felváltotta a magyaros „Mitticzky” vezetéknév. A család mindvégig megőrizte hírnevét a gazdálkodásban mutatott tehetség mentén. A név írásmódja az évszázadok során tovább változott, míg végül elnyerte a ma is használt Mititzky formát.
A család történetét kiemelkedő katonai és polgári szolgálat jellemzi. 1552 augusztusában egy rokon ágból származó Roson Kristóf lovassági parancsnokként harcolt a törökök ellen Fülek ostrománál. Később, a 17. században Miklós királyi harmincadosként szerzett nevet magának. Az ellenreformáció elkötelezett híveként Miklós kétszáz katonával avatkozott be a trencséni vallási vitákba: sikeresen visszahelyezett hivatalába egy katolikus papot, és titokban jezsuitákat juttatott be a városba.
A család hűségét és szolgálatait II. Ferdinánd király 1625. március 6-án ismerte el hivatalosan. Az uralkodó megerősítette Miklós, fivére Mihály és nővére, Borbála nemességét, és számukra mindkét nem ágán örökölhető (utriusque sexus) címert adományozott. A címer a család kettős természetét, az erőt és az önfeláldozást, tükrözi. A négyelt pajzs kék mezőiben egy-egy aranyszínű, ágaskodó oroszlán látható, amely mellső lábaival három nyílvesszőt tart, a harci készenlétet jelképezve. A vörös mezőkben, zöld halmon egy fiait saját vérével tápláló pelikán kapott helyet, amely hagyományosan a kegyesség és az áldozatkészség szimbóluma.
A hivatalos szolgálaton túl a családi iratok néhány különleges történetet is fennmaradt az utókornak. Miklós, a királyi harmincados állítólag olyan nagy kegyben állt az uralkodónál, hogy jelentős kiváltságokat járt ki magának, amire szüksége is volt, hiszen négy fia és tizenhárom (!) lánya született. Talán a legdrámaibb eset Ilonával történt. Trencsénben egy ájulás után halottnak hitték és fel is ravatalozták. Az életét csupán a véletlen mentette meg: a ravatal mellett álló viaszgyertya eldőlt, és a tűz megégette őt. A fájdalomtól Ilona magához tért, így menekült meg a temetéstől.
Google Sites
Report abuse