Bármennyire is távol élünk egymástól, a hanti nyelvtan felépítése szinte testvériesen ismerős a magyar logikának. Elöljárószavak (mint az angol in, on) helyett a szavak végére tapasztott ragokat és névutókat használnak. A hanti nyelv nem ismeri a nyelvtani nemeket (hím-, nő- vagy semlegesnem), és eredetileg határozott és határozatlan névelőket sem használtak. Kétféle ragozást használnak az igéknél: alanyit (szubjektív) és tárgyast (objektív). Ha a tárgy határozott, az igén is jelölik, pontosan úgy, ahogy mi is teszjük ("látok valamit" vs. "látom azt")! Az egyes és többes szám mellett a hanti máig megőrizte a finnugor kettes számot (duális) is, amit mi már régen elhagytunk. Alapvetően Alany-Tárgy-Ige (SOV) szórendet használnak, a jelzők pedig (mint a "szép lány") mindig a jelzett szó előtt állnak. A hanti nyelvet (egy rövid 1932 és 1937 közötti latin betűs kitérőt leszámítva) ma cirill betűkkel írják. Bár az orosz ábécé az alapja, a sajátos finnugor hangok jelölésére különleges, módosított karaktereket vezettek be. Ilyenek például az Ӧ ӧ és a Ӱ ӱ, amelyek tökéletesen megfelelnek a mi magyar ö és ü hangjainknak, vagy a speciális, torokban képzett "ng" hangot (veláris n) jelölő Ӈ ӈ.